A zala megyei Keménfán születtem. A képzőművészet, és azon belül is a vizuális kifejezés lehetőségei már egészen fiatal koromtól meghatározták a világhoz való viszonyomat. Sohasem a puszta leképezés, sokkal inkább az ábrázolás absztrakciója és a bennünket érő benyomások diverz, sokrétű kivetülése érdekelt. Számomra a vászon egy tér, ahol az érzetek formát és színt kaphatnak konkrétumok nélkül.

Munkáimban folyamatosan visszatérő témaként jelenik meg az idő múlása, annak megragadhatatlansága. Ugyanilyen fontossággal bírnak a primitív csendéletek és a vidéki tájak, amelyekből a felesleges részleteket lehántva keresem a motívumok esszenciáját. Az utóbbi időben egyre intenzívebben foglalkoztat a kollázs technikája; ez az intermedialitásban és absztrakcióban burjánzó forma lehetővé teszi számomra, hogy rétegekből építsek fel új jelentéseket.

A művészetem – és az életem – egyik legmeghatározóbb fordulópontja az volt, amikor az egyik kiállításomon megismertem a feleségemet, Szkladányi Annamáriát. A találkozásunk nemcsak egy közös élet, hanem egy intenzív szakmai párbeszéd kezdetét is jelentette. Két autonóm képzőművészként egymást inspirálva állítottunk ki, megosztva a közönséggel azt a közös vizuális teret, amelyet az évek során ketten hoztunk létre.